Becslések szerint a terhességek 8-10%-a (egyes vélemények szerint még ennél is nagyobb arányban) indul ikerterhességnek, mégis, csak mintegy 1%-ra becsülhető az ikerszülések aránya. Orvos-biológiai kutatásokkal már több bizonyítékot leírtak arra vonatkozóan, hogy az embriók már egészen korai stádiumban többféle érzékelési csatornával rendelkeznek – egészen korán hallanak, testérzékelésük fejlett, szaglásuk, ízérzékelésük is korán kialakul. Ekkor már hallják egymás szívverését, érzékelik egymás mozgását, átölelik egymást. Így már akár a 8.hétben távozó embriónak is nagy hatása lehet a megszületendőre.
Amikor – az esetek túlnyomó többségében – bekövetkezik a tragédia, a mozgás lelassul, a szívhang gyengül, végül teljesen megszűnik, ez hatalmas sokként hat az életben maradóra. Hirtelen megváltozik minden – egyedül marad, nem tudja mi történt és miért történt. Innentől kezdve az eltávozó iker maradványaival kénytelen az anyaméhen osztozni, megváltozik a magzatvíz íze, s az életben maradt magzat nem vagy csak alig mozog, mert retteg, hogy hozzáér testvére maradványaihoz. Minél hosszabb volt az együtt töltött idő, annál maradandóbb nyomot hagyhat a másik távozása.
Az elveszett iker szindróma elnevezést a pszichoterápia vezette be a megszületett félikrek legjellemzőbb tüneteit összefoglalva. A lista hosszú, és természetesen nem lehet azt mondani, hogy minden tünet minden félikerre jellemző. Mint ahogy azt sem lehet kijelenti, hogy ha valaki felismer magán egy-két jellemző tünetet, akkor bizonyosan ikertestvére elvesztése miatt átélt trauma okozza a problémáit. (Már többször említettem, hogy a családállítás lényeges eleme, hogy nem címkézünk, nem prejudikálunk… egyszerűen azzal haladunk, AMI VAN).
A leggyakoribb pszichés tünetek, amelyek ikertestvér méhen belüli elvesztése miatt átélt traumára utalnak:
- állandó bűntudat – bűntudat, amiért neki sikerült, a másiknak (vagy többieknek) nem, amiért ő a szerencsés túlélő és a másik az életével fizetett, a túlélő gyakran okolja saját magát a másik halála miatt.
- ehhez kapcsolódik az érzés, hogy „én ezt a sok jót nem érdemlem meg” – ezért inkább adnak, csak adnak. Elfogadni nagyon nehéz nekik (ahogy az életet is).
- versenyszellem abszolút hiánya – nem akarnak versenyezni, hiszen méhen belüli tapasztalatok alapján, annak halál a vége (aki nem győz, meghal)
- a siker, sikeresség szabotálása – hiszen az ikertestvérüknek sem sikerült, nekik sincs joga hozzá
- fokozott tehetetlenség, reménytelenség érzése – hiszen, mikor másikuknál bekövetkezett a tragédia, nem tudták őt megmenti.
- haláleset miatti túlzott gyászreakciók – hiszen akár egy távolabbi ismerős halálhíre is újra felélesztheti a méhen belüli tragédiai emlékeit.
- halálvágy – mielőbb szeretnének elhalt testvérük után menni, hogy újra együtt lehessenek
- magányosság – emberek között is, népes családban is, mindig az elveszített testvért keresik.
- párkapcsolati problémák – gyakran ők maguk vetnek véget a kapcsolatnak, ha az kezd elmélyülni, hiszen nagyon félnek a korábban átélt veszteségtől. Vagy éppen az elveszített ikertestvért jelképezi nekik a másik, és olyan erősen ragaszkodnak hozzá, hogy az a másiknak (aki nem iker vagy féliker) már fullasztóan terhes, ezért kilép a kapcsolatból.
- félelem a testi kontaktustól, undor az érintéstől – ez szintén visszavezethető a korábbi magzati élményre, amikor igyekeztek elkerülni, hogy hozzáérjenek testvérük elhalt, megkeményedett maradványaihoz.
Családállítói tapasztalatok alapján néhány pszichoszomatikus tünet, amely szintén ikervesztés miatti traumára vezethető vissza:
- pánikbetegség
- hallási nehézségek – mint említettem, az embriók már egészen korai stádiumban hallják egymás szívverését. Ha a testvér szíve leáll, ez okozhat olyan sokkot, hogy az életben maradó testvér „bezárja” a fülét.
- súlyos gerincferdülés – az életben maradt magzat folyamatosan el akar fordulni testvérének elhalt maradványaitól.
A fent felsorolt tünetek nagy része tudattalanul mozgatja az érintetteket. Ahhoz, hogy javulást érjünk el, fontos tudatos szintre emelni a probléma forrását. Családállítás során a kliensnek lehetősége van újra átélni a méhen belüli szeretet élményét, s tudatosítani, hogy a hiányérzet, a bűntudat, a félelem voltaképpen mind-mind ikertestvérének elvesztéséhez kapcsolódik. Ha ez sikerül, ha szívében ismét helyet ad elveszített ikertestvérének, ha belátja, nem ő rajta múlott ikertestvérének távozása, megkönnyebbülve továbbléphet. A bűntudat elengedése sokaknál hosszú folyamat, amelyben éppen az állításban megjelenített ikertestvér lehet nagy segítségre, hiszen őrajta már nem segít semmilyen bűntudat vagy lelkiismeret furdalás. Neki az a boldogság, ha életben maradt ikertestvére boldog, ha történtek ellenére – vagy éppen azzal együtt, teljes, boldog és sikeres életet él – az Ő emlékére is.
Ha úgy érzed, hogy hasznos tartalmat kaptál, ne habozz megosztani! Mások is meríthetnek belőle.
A mező ereje 