A morfogenetikus mezőket a morfikus rezonancia kapcsolja össze, mely a hasonló hat a hasonlóra elven alapul.
Mindez azt jelenti, hogy a mezők struktúrája rendelkezik egy kumulatív emlékezettel, magában foglalva mindazt, ami az adott fajjal a múltban történt.
Vagyis, ha pl. egy faj egyede elsajátít egy új viselkedés mintát, ez meg-változtatja az adott faj oksági mezejét, létrejön egy új minta. Ha e viselkedés sokszor ismétlődik, akkor morfikus rezonanciája kihathat az egész fajra, másutt is megjelenik ugyanaz a minta (ld. 100 majom vagy angliai cinegék).
Ez az elmélet ráadásul nemcsak élőlényekre érvényes, hanem kristályokra, molekulákra, vagy akár az atomokra is.
Sheldrake következtetése az, hogy a morfogenetikus mezőkön keresztül a tudatunk nemcsak saját tudatunkhoz kötődik, hanem összeköttetésben áll más lényekkel és a környezetünkkel is, így képes a közös emlékezetmezővel való kapcsolattartásra.
A mezők időben és térben összetartják és szervezik az adott rendszer részeit, és emlékeket őriznek a korábbi hasonló rendszerekről.
Az emberi társas csoportok (pl. családok) egyfajta kollektív emlékezetet örökölnek ezen mezők révén. Az ősök cselekvésmódjai, hiedelmei és szokásai befolyásolják a jelenbeli viselkedést, mégpedig tudatos és tudattalan szinten egyaránt.
Az elmélet nagyon hasonlít Jung kollektív tudattalanjára, azonban meghaladja azt, mivel túllép az emberiségen – a feltételezés szerint az egész Univerzumra érvényes, hogy minden mindennel összeköttetésben van, nem pusztán az emberekre.
Érdekesség:
Bert Hellinger és Rupert Sheldrake az Első Nemzetközi Család- és Rendszerfelállító Konferencián (2003. Wiesloch) egyetértettek abban, hogy a Sheldrake által morfogenetikus mezőnek leírt jelenség megegyezik a Hellinger-módszer által családfelállításoknál használt szellemi mezőnek nevezett jelenséggel.
A mező ereje 